„Volt pártom szemében még mindig szálka vagyok”
▶ Az olimpiai bajnok volt tornász, győri expolgármester már nem akar bujkálni
GYŐR — Borkai Zsolt rendkívül eredményes sportoló, tornász volt (olimpiai, világ- és Európa-bajnoki címet szerzett), aztán sikeres polgármesterként dolgozott hosszú ideig Győrben, mígnem a hírhedt adriai szexkaland véget vetett tulajdonképpen mindkét karrierjének. Jó ideig el is tűnt a közvélemény elől, most viszont előkerült. És megint áll a bál.
▶ Utánanéztem, 2019. október 21-én eltűnt a magyar sport térképéről, ahol sportolóként és sportvezetőként, hét évig a Magyar Olimpiai Bizottság vezetőjeként, évtizedekig jelen volt.
Borkai Zsolt: Igen, aznap mondattak le a MOB-tagságomról, mert úgy gondolták, aki ilyen szörnyűséget követ el, annak nincs helye a soraik között.
▶ Aztán, miután a botrány ellenére újból megválasztották Győr polgármesterének, 18 nappal később arról a tisztségéről is le kellett mondania. Mivel telt az ideje azóta?
Borkai: Jót tett a csend... Egy ideig a sebeimet nyalogattam, rendezni kellett a családi kapcsolataimat. Kiderült, hogy ha nagy a baj, akkor összefogunk, egymásra támaszkodva kimásztunk a gödörből. Ez nagyon megerősített minket. Tudott dolog, hogy a pereskedés még nem ért véget, folynak a tárgyalások a jogtalanul közzétett képek és a zsarolás miatt. Ám ez engem cseppet sem érdekel, már nem okoz fájdalmat.
▶ És miből élt? Nem emlékszem, hogy olvastam volna valamilyen állásáról...
Borkai: Egyfelől kapom ugye a tényleg nagyvonalú olimpiai járadékot, havonta közel 800 ezer forintot, másfelől sokorópátkai tanyánkon őstermelőként dolgoztunk a családi gazdaságban. Gyakorlatilag önellátásra rendezkedtünk be, van konyhakertünk, vannak birkáink, és megtanultam nagyon finom kovászos kenyeret is sütni. Mondhatni, visszatértem paraszti gyökereimhez, hiszen hatéves koromig Rábacsécsényben nevelkedtem.
▶ Nem volt furcsa a sokévnyi pörgés után ez a magány?
Borkai: Jó ideig élveztem az egyedüllétet, új hobbim is lett, a horgászás. Kerültem az embereket, de aztán rájöttem, a világ nem így működik. Attól, hogy bujkálok, nem leszek sem jobb, sem rosszabb ember. Teszem a dolgom, s nem érdekel, mások mit gondolnak rólam.
▶ Szóval vége a magányos farkas korszaknak? Kinek és mikor jutott eszébe, hogy a kilenc szakosztályt működtető Győri Atlétikai Club elnökségére pályázzon?
Borkai: Körülbelül egy hete a GYAC szakosztályvezetői közül talán hárman megkerestek, hogy lemondott a klub elnöke, Papp Oszkár, s a városháza az egyik alpolgármestert, Radnóti Ákost akarja a helyére ültetni. Ez viszont nekik nem tetszett, megkértek, hogy vállaljam el. Gondolkoztam egy fél napot, s mivel úgy éreztem, hogy a sokévi pörgés után jól jött a szünet, de most már újra pörgésre vágyom, hajlottam rá, hogy igent mondjak a felkérésre.
▶ Sejti azt, miért lett ekkora felhorgadás a megválasztása miatt?
Borkai: Volt pártom szemében még mindig szálka vagyok. Nem szeretek a múltról beszélni, de most utoljára mégis megteszem. Az ellenzék 2019-ben politikai szempontból zseniálisan kihasználta a jachtos kalandot ellenem. Hibáztam, ők meg ügyesek voltak. A Fidesz meg szerintem nem jól kezelte ezt az ügyet, közellenség lettem, még Budapest elbukását is az én nyakamba varrták. Persze tudom, a világ már csak ilyen: ameddig sikeres vagy, addig mindenki fürdik a dicsfényedben, viszont ha elbuksz... Viszszatérve a konkrét esetre: a városháza oldaláról régi időket idéző megoldásokkal próbálkoztak, s amikor rájöttek, hogy Radnótinak nincs esélye ellenem, mert a szakosztályok többsége engem támogat, akkor megint előretolták a jelenlegi elnököt. Kitalálták, hogy Papp Oszkár mégsem mond le, s ezért az egész választás érvénytelen.
▶ Miért olyan fontos, hogy a GYAC elnöke legyen?
Borkai: Ez a klub az én gyerekem. Még a MOB elnökeként kilobbiztam Győrnek, hogy a város rendezhesse meg az Európai Ifjúsági Olimpiai Fesztivált. Erre épült meg egy párját ritkító sportkomplexum, s azt mondtam, az kevés, hogy csak ezt az egy nagy eseményt szolgálja ki. Így jött létre a közel ezer gyereket foglalkoztató klub, ahonnan a jövő élsportolói is kikerülhetnek.
▶ Fizetést kap majd, vagy társadalmi munkában látja el a feladatot?
Borkai: Őszinte legyek? Fogalmam sincs. Majd megállapodunk valahogy, de azt bátran elhiheti nekem, ebben az ügyben a pénz egy cseppet sem motivál.
▶ 57 évesen tér vissza a sportba, milyen ambíciókkal? A klubelnökség az első lépcső valahova, vagy már maga a cél?
Borkai: A politikában megtanultam: soha nem mondd, hogy soha! Szóval ezzel a kérdéssel most nem foglalkozom, nem gondolkozom róla. Hogy még egy közhelyet mondjak: a hídon akkor kell átmenni, ha odaértünk.