„Az életemet mentette meg, hogy nem engedtek repülni”
▶ A 41 éve történt tragédiában a műrepülő pilótákat szállító gép hegynek csapódott
BUDAPEST — „Nem mész te sehova” – hangzott el 1982. május 11-én a vezényszó, amely megmentette Besenyei Péter műrepülő-világbajnok életét.
A kiváló pilóta és műrepülő-válogatott társai abban az időben minden kedden találkoztak a budaörsi reptéren, ám az aznapi gyakorlásnak keresztbe tett az időjárás. A magyar repülősport legjobbjai így végül csak azért szálltak fel, hogy Dunakesziről hazahozzák a gépeket. Besenyeinek nem volt engedélye azokra a típusokra, ezért nem mehetett a társakkal, akik nem sokkal később életüket vesztették, amikor az őket szállító AN–2-es a Határhegynek csapódott.
– Az időjárás nem volt jó a műrepülésre, de a repülőtér vezetése kitalálta, hogy ha már ott van az a rengeteg kiváló pilóta, hozzanak át pár repülőt Dunakesziről. Én voltam a csapatban a legfiatalabb, és nekem még nem volt engedélyem azoknak a repülőknek a vezetésére. A reptér parancsnoka ekkor hidegen kijelentette, „nem mész te sehova”. Nem esett jól, de az életemet mentette meg, hogy nem engedtek repülni. Én elmentem horgászni, ők meg elindultak Dunakeszi felé. És sosem jöttek vissza
– mesélte a 41 évvel ezelőtt történtekről Besenyei Péter, aki a baleset idején még nem töltötte be a 26. életévét. A magyar repülősport legtragikusabb napján a kilenc elhunytból öt a műrepülő-válogatott tagja volt.
– Én voltam abban a csapatban a legfiatalabb, mindenkire felnéztem. Mindanynyian a barátaim, a példaképeim voltak, akikkel nagyon gyakran jöttünk össze beszélgetni, zenélgetni. Aznap is úgy váltunk el Weingartner Ferivel és Haray Imrével, hogy „akkor este nálad találkozunk”. Arra a találkozóra már nem került sor – emlékezett Besenyei.
Az a nap az egész műrepülősportág magyar történetének legtragikusabb napja volt, amely Besenyei életére többszörösen is hatással volt.
– Bár repülőt vezetni nem engedtek, simán mehettem volna a többiekkel, de máshogy alakult, és ennek köszönhetően ma is itt lehetek. Azonban a barátok halála hatalmas törést jelentett. Négy hónapig nem ültem gépre a tragédia után – mesélte a legendás műrepülő. Talán Besenyei karrierjének végét is jelenthette volna az a 41 évvel ezelőtti nap, de a padlóra került sportága hívta, Csehszlovákiából kellett hazahozni újonnan rendelt gépeket, Besenyeire szükség volt.
– Az egész magyar sportrepülés történetének legsötétebb napja volt. Én hónapokig nem tértem magamhoz, és később sem tudtam, hogyan tovább. Meghaltak a társaim, nem volt kitől tanulni, ellesni a repülés trükkjeit. A repülőtér közelébe nem mentem, mert csak fájdalmat okozott, hogy minden az elment barátokra emlékeztetett. Nem is tudtam, hogyan folytassam, de szüksége volt a sportágnak rám – mondta Besenyei, aki tízszeres magyar bajnokként vonult viszsza 2015-ben.